2015. február 17., kedd

A vándor Varró-dala - 2


Karinthy: A Herz-féle szalámiban 
(http://mek.oszk.hu/08100/08196/08196.htm#39 )

A Bunkósított változattal elég gyorsan elkészültem. Néhány megoldásnak határozottan megörültem (egy ideig tehát már csak a Szelídített változat fordításával bíbelődtem: http://lesetexte-aus-einem-werdenden-daf-lehrwerk.blog.hu/2014/10/23/ein_beitrag_zur_frankfurter_buchmesse ).

A hegytetőn fent                                   Gipfelruh oben  
nyugi van,                                           spürste? Nein?   
csak a szél böffent                                Windgerülpswogen  
sutyiban                                              insgeheim   
a lomb közt, de slussz.                          im Laub? Doch basta!  
A madárkák kussolnak a fákon.                Schnäbel zu, ihr Vöglein auf den Bäumen. 
Belőled is barátom,                                Aus auch mit deinen Träumen,
kifogy a szusz.                                     Schluss, du Bastard!

Aztán elkezdett nem tetszeni ez se. Főként a kérdések az elején, de a vége se, a ritmusa se.
Tisztázni kellett a helyzetet.

A Bunkósított  változat, amely még az AKG-s időkben készült és kéziratban a „mai hangszerelésben” alcímet viselte, gorombább nyelvezetű, de ritmikailag kevésbé kilengő, mint a Szelídített változat. Ennek oka a szótagszám enyhe megváltoztatásában rejlik. Míg az eredeti Goethe-félében és a szelídebb átköltésben 6, 2, 5, 3, 4, 9,  5, 4 szótag van, addig ebben:
5, 3, 5, 3, 5, 10, 7,4. 
Beszédes bizonyítéka annak, hogy Varró már zsenge diákkorában megérezte a Goethe-vers fordításának lehetetlenségét; ironikus nyelvöltéssel, szabad játékkal  válaszolt a feladatra. (Költőink meg-megújuló hullámokban próbálkoztak „a magyar vándorral”: lásd pl. Újvári Károly részletes történeti-elemző tanulmányát a Filológiai Közlöny 1982 április-szeptemberi számában vagy Tandori Dezső írását Megkésett diplomamunka címmel, a Műfordítás ma c. kötetből.)

A Bunkósított változat hűbb fordításához a nyugi, böffent, slussz, kussol szlengszerűségekkel és a végső szusz egyszavas képi-hangi visszaadásával is kellett valamit kezdenem. Spürste, Klappe halten, hei és Puste aus lett belőle. Meg Windkälber-zaj és -kép.

Ez utóbbinak sajnos áldozatul esett a szinte tökéletes insgeheim, úgyhogy a visszanémetesítésben nincs sutyiban. (Minden nem lehet! – nyugtatom magam.)

A madárkák kussolnak a fákon sornál kézenfekvőnek látszott a szó szerinti fordítás: Die Vöglein kuschen auf den Bäumen. Persze csak akkor, ha a német madárkák is kussolhatnak. Bizonytalan voltam, így hát a Facebookon megkérdeztem német anyanyelvű kollégáimat. Szerintük simán – költői szabadság és hasonlók. Szerintem meg nem, mert a nyelvi kérdésekben többnyire perdöntő Dudenben a következő szerepel:
1. – umgangssprachlich – aufgrund von Machtlosigkeit, Unterlegenheit sich nicht wehren, sondern still sein   
2. – von Hunden – still sich hinlegen.
Ez nem azt jelenti, mint a magyar kussol, azaz pofát alapállásba helyez, hanem meghunyászkodik: behúzza fülét-farkát, persze nem is beszél.

A költemény ritmikája pontosabb lett, a lezárás megvan, bár nem elegánsan „egyszuszra”.

Lehet, hogy ezzel sem vagyok teljesen megelégedve? Pedig szép! (És hátha meglátja valaki egy antológiában...)


Tölpelhafte Variante für Größere

Am Gipfel oben
spürste Ruh,
Windkälber stoßen
auf nur, muh,
im Laube. Doch Graus!
Vöglein auf Bäumen halten die Klappe.
Hei, voll ist deine Mappe,
die Puste aus.